Ennek nyilvánosságra kerülése után mégis több olyan hangot lehetett hallani, hogy a női hallgatók szexuális tárgyként emlegetése puszta diákcsíny. Vagy egyszerűen nem elég jelentős probléma a származási és politikai adatok gyűjtéséhez képest. És hogy eltereli a figyelmet a valóban lényeges gondokról. Így nemcsak a lista leplezetlen szexizmusa, hanem annak elnéző fogadtatása is felhívta a figyelmet arra, hogy milyen helyzetben vannak a nők az egyetemen. Most, bő egy évvel a listabotrány után változott-e a szituáció, vagy ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk? Ha a „basznivaló egyetemista” elindul fölfelé a tudományos hierarchiában, vajon meddig juthat?
A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai között ma 281 férfi és 17 nő található, miközben Magyarország 67 felsőoktatási intézménye közül csak 11 élén áll női rektor. Habár az ELTE BTK-n dolgozik a legtöbb női oktató, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az adjunktusi fokozat az utolsó, ahol a nők és férfiak aránya kiegyenlített: a listabotrány idején 97 nő és 92 férfi szerezte meg ezt a fokozatot. A következő lépcsőn, a docensi poszton már csak 71 nőt és 104 férfit találni, az egyetemi tanárok között ez az arány még rosszabb, ugyanis 103 férfi mellé 23 nő társul. A vezetői pozíciókban – nem meglepően – hasonló arányokkal találkozunk: 16 intézet közül csak egy bír női intézetvezetővel, míg 70 tanszékvezetőből csak 19 nő... A teljes cikk itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése