2014. 06. 21.

Kutyás örzővédő segéd félmeztelenül dolgozik

http:ujsag.allatvilag.net

Az őrző-védő munka végig nem más, mint a védőkarért folytatott ritualizált küzdelem kutya és ember között. Az ember kulturális evolúciója során lemásolta a biológiait és kifejlesztette a ritualizált küzdősport formákat. Azoknál az embereknél, akik a szabadidejükben különösen magas agressziószintű páros sportot művelnek (mint például a boksz és a karate, vagy akár a tenisz), nem csak az tapasztalható, hogy a hétköznapokban jól tudják kontrollálni az agresszív energiáikat, hanem feltűnően békés természetükkel tűnnek ki. A képeken kutyás örzővédő segéd félmeztelenül dolgozik.

A zsákmányszerző viselkedés speciális kiváltó ingerének megértésére: a menekülő nyúlra vadászó kutya esetében a zsákmányolás tárgya a nyúl, a kutyának labdát dobáló gazdi esetében a labda, apport gyakorlat során az apportozott bot (apportfa), a "rongyozós" játéknál kutya által cibált rongydarab, vagy az őrző-védő képzésnél az úgynevezett védőkar. A menekülő objektumot üldözni kell! Ez a kutya viselkedésrepertoárjába előre be van programozva. A kutya számára a természetes viselkedésrepertoár része, ha így tesz, ha ezt a viselkedést gyakorolja. Ha ezt nem teheti, tehát az ösztönös vágyát nem elégítheti ki, hiányozni fog a kutyafaj elvárt szakszerű tartásának egy lényeges eleme. Ez a felismerés kényszerűen meghatározott tréningmódozatokhoz vezetett. A védőkar a védőkutya zsákmánya, játéka, amit a segéd rendszeresen átenged. A gyakorlás végén, a kutya szájában a védőkarral hagyhatja el a pályát. Az előbbiekből természetesen azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a zsákmányszerzésre alapozott munka veszélyes, mert a kutya megtanulja, hogy minden mozgó objektumot üldözőbe vegyen. Sok laikus attól tart, hogy a kutya üldözőbe vehet egy kocogót, vagy elszaladó gyermeket.
A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy ez a félelem alaptalan. Az őrző-védő gyakorlatokat tréningezve a viselkedést nagyon speciális ingerek váltják ki. Ezek az ingerek ilyen formában sehol máshol nem lelhetők fel. Különösen a védőkar egy olyan tárgy, amely a zsákmány illúzióját kelti a hétköznapokban soha nem találkozik vele a kutya. A vele trenírozott erős wesen-ű kutya még akkor sem harap, ha egy gyermek elszalad, vagy ellenkezőleg vidáman integet a karjával.
A zsákmányszerző viselkedés használata nem helyezi hatályon kívül a kutya természetéből fakadó gátolt harapást. A jól szocializált kutya normális esetben még a heves nézeteltérések közben sem sebesíti meg a fajtársát. A vizsgán a kutyának az ellenállást le kell küzdenie. Az üldözés, a megragadás, és a megállítás zsákmányoló viselkedés. Ahogy már említettük a fiatal kutyát is így tanítottuk.
A vizsgán viszont nem engedi át a segéd a védőkart, azt a kutyának kell elengednie. Teljesen természetes biológiai reakció, ha erre a frusztrációra, illetve konfliktusszituációra agresszivitással reagál. Az ember esetében azt mondanánk, hogy bosszús, frusztrált és keserű lesz. A biológiában ésszerű és hasznos agressziónak nem célja az ellenfél, illetve a konkurens - jelen esetben a védőkart tartó segéd -, megsebesítése, sőt elpusztítása. Minden élőlény rendelkezik az öröklött viselkedési sémák egész tárházával, amelyek úgy szabályozzák, az agresszív ellentéteket, hogy az összetűző ellenfelek egyike se sérüljön. Így lehetőséget kap a gyengébb a visszavonulásra, vagy a menekülésre. A legyőzött félnek lehetősége van megnyugtató viselkedésre és alávetettséget mutatni.
Minden kutyavezető ismeri, ahogy ez, egy egészséges ösztönéletű kutyában kiváltja a legyőzöttel szemben a harapás gátlását. Mindenek előtt a természet megtanítja nekünk a rituális párharc formáit. Nyilvánvaló evolúciós előny, ha a szelekció olyan irányba hat, hogy a sérüléssel járó küzdelmeket megakadályozza. Sérüléssel járó harcban a győztes is megsérülhet, ami túlélési esélyeit csökkent. A győztes fenyegető viselkedéssel, imponáló magatartással, és ha feltétlenül szükséges szigorúan szabályozott küzdelemmel vívja ki győzelmét. Őrző- védő gyakorlatok közben is megfigyelhetjük a fenyegető és az imponáló viselkedést.
A felugatás egy szabályozott agresszióviselkedés: Az őrző-védő munka végig nem más, mint a védőkarért folytatott ritualizált küzdelem kutya és ember között. Az ember kulturális evolúciója során lemásolta a biológiait és kifejlesztette a ritualizált küzdősport formákat. Azoknál az embereknél, akik a szabadidejükben különösen magas agressziószintű páros sportot művelnek (mint például a boksz és a karate, vagy akár a tenisz), nem csak az tapasztalható, hogy a hétköznapokban jól tudják kontrolálni az agresszív energiáikat, hanem feltűnően békés természetükkel tűnnek ki.
A kontrolált védőkutya kiképzés ugyanerre az eredményre vezet. A kiképzés további követelményeket is támaszt. A már említett három motivációkörök közül eddig még nem esett szó a harmadik ösztönkörről, a kitérő viselkedésről. A vizsga során a kutyavezetőnek be kell lépnie az ugató kutyája mellé. A kutyája egyetlen hangjelére az agresszív viselkedésből, elkerülő viselkedésbe (engedelmességbe) vált. A kutyás zsargonban meghonosodott elkerülő viselkedés, fogalmilag megegyezik a meneküléssel. A kutyás ezen nem a szó szerinti jelentést érti, vagyis hogy a kutya elmenekül. A kitérő, vagy elkerülő viselkedésen azt értjük, hogy a kutya egy kevéssé kellemes viselkedésért egy számára kellemes viselkedést abbahagy. Ebben az esetben a kutyától megköveteljük, hogy a kedvelt agresszív viselkedésből a kevésbé kedvelt engedelmességbe váltson. A kutya engedelmeskedik, még ebben a konfliktushelyzetben is.
Összefoglalva: A védőkutya kiképzéséről mondottakat, le kell szögeznünk, hogy az őrző-védő kiképzés túlnyomó részét arra használjuk, hogy megtanítsuk a kutyát a különböző ösztönkörök között váltani, tehát a zsákmányszerző, az agresszió és a kitérőösztön között. Ugyanakkor a védőkutya vizsga megmutatja azt is, hogy mennyire fejlett a zsákmányszerző és az agresszív viselkedés ösztönköre. A bíró elsősorban mégis az engedelmességet, a kontrolálhatóságot, az idegrendszer szilárdságát, vagyis az önuralmat vizsgálja a terhelési és konfliktushelyzetekben. A védőkutya vizsga elé kapcsolódió úgynevezett kísérőkutya vizsga (a BH) biztosítja, hogy csak olyan kutyával lehessen megkezdeni az őrző-védő kiképzést, amelyik bizonyítja, hogy normális szociális viselkedésű, stabil idegzetű, valamint engedelmes. A kísérőkutya vizsga egy engedelmességi és egy forgalombiztossági vizsgából áll. A forgalombiztossági részben az autókkal, kerékpározókkal, és a kocogókkal szemben közömbösséget kell mutatnia. Ez is oka annak, amiért kiképzett őrző-védő kutyák nem tűnnek fel a harapásos bűnügyekben. Kontrolálhatatlan kutyáknak nincs esélyük a vizsgakövetelmények teljesítésére. Mivel nincs munkavizsgájuk – és így zárul be a kör -, nem kerülhetnek be a tenyésztésbe. A védőkutya vizsgát sikeresen teljesítő szülők utódai sok feladatra használhatók, tehát valódi használati és munkakutyák. Eredményesen kiképezhetők és az ember kívánsága szerint alkalmazhatók mentőkutya-, kábítószer kereső-, lavinamentő-, hullakereső-, vagy rendőrkutyaként. A mentőkutyák vezetői, vagy a kábítószert kutyákkal kereső rendőrök is a zsákmányszerző ösztönt használják. Sokan leegyszerűsítve játszóösztönnek nevezik. A kábítószer kereső kutya a zsákmánytárgyát keresi, ami a gyakorlások alatt kábítószerrel volt töltve és ezért kábítószer szagát árasztotta. Amikor a kutya megtalálja a kereset tárgyat, jutalomfalattal, vagy játékkal jutalmazzák. Források: RJ Shaughnessy Nikki and dog, Corsolandofnod eoldal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése